Kutyafajták

• A Toxocara canis, a kutyagalandféreg és a Dipylidium caninum az emberre is átterjedhet.
  • Ha a fertőzőképes Toxocara canis petéket tartalmazó földet az ember (általában gyermek) lenyeli, annak belében kialakul a lárva, ami a bélfalon keresztüljutva vándorolni kezd a szervezetben, majd végül elpusztul. A fertőzés leggyakrabban tünetmentes, s a fejlett országokban a népesség 2–10%-a átesik rajta. Ritkábban a vándorló féreg lázat és májmegnagyobbodást, súlyosabb esetben akár látásromlást vagy halálos betegségeket (szívizomgyulladást, agyvelőgyulladást és tüdőgyulladást) is okozhat.
  • Ha a kutyagalandféreg-peték kutyaszőrrel vagy szennyezett élelemmel az emberbe kerülnek, a kialakult lárvák átfúrják magukat a vékonybél falán, és a véráram útján a májba, a tüdőbe, az izmokba vagy más szervekbe jutnak, ahol tokkal körülvett cisztát képeznek maguk körül – benne több ezer lárvával. A betegség többnyire tünetmentes, de ha a ciszta mérete túl nagy, nyomásával károsíthatja a szomszédos szerveket; valamint ha megreped, a belőle kiáramló folyadék miatt életveszélyes sokk alakulhat ki. A kutya-galandférgesség is világszerte előfordul, és a higiénés szabályokat elhanyagoló kutyatulajdonosok 10%-át érinti.
  • Előfordul, hogy a kutyával játszó kisgyermekek nyelik le véletlenül a Dipylidium caninum lárvát hordozó bolhát, s így az ő belükben fejlődik ki a féreg. A fertőzés legtöbbször tünetmentes, de előfordulhat hasfájás, hasmenés, és végbéltáji viszketés is.
• A kutyák szőrével szemben kialakulhat allergia. A tüneteket rendszerint a szőrszál belégzése váltja ki.
• Bár a problémát nem maga az állat okozza ide sorolható a Kinofóbia a kutyáktól való kóros félelem (fóbia).
• Végül megemlítendők a kutyatámadások, melyek során az áldozat súlyos sérüléseket szerezhet, vagy akár meg is halhat. Az állat főként erős harapásával okozhat kárt az emberben, de egy nagy testű kutya – a súlyából adódóan – fel is lökheti az áldozatát. A kutyák megfelelő szocializációjával az indokolatlan támadások esélye minimálisra csökkenthető.

A toxokariázis a Toxocara canis nevű hengeresféreg által okozott betegség. Az élősködő a kutyák között világszerte elterjedt; s ebben közre játszik az is, hogy a vemhes szuka a méhlepényen keresztül a magzatoknak is átadja a fertőzést, valamint a féreg a szoptatás során is átjuthat a kölykökbe. A parazita az állat bélcsatornájában él, s a peték az ürülékkel jutnak ki a külvilágba. A peték ezt követően tovább fejlődnek a talajban, és egy hónapon belül fertőzőképessé válnak.

A kutyagalandféreg (Echinococcus granulosus) is a kutyák belében szaporodik, s a peték a bélsárral ürülnek. A természetben a juhok és más állatok fertőződnek meg a petékkel szennyezett füvet lelegelve, s a lárva különböző szervekben telepszik meg, várva, hogy egy kutyaféle megegye a gazdaállatot, s így átjuthasson annak bélcsatornájába.

A Dipylidium caninum petéi a kutyaürülékben találhatóak, ahol ezeket a bolhalárvák elfogyasztják, s bennük kifejlődik a féreglárva. Tisztálkodásuk során a kutyák (és a macskák) lenyelik a fertőzött rovarokat, s így a féreglárvák a bélcsatornába jutnak, ahol ivaréretté válnak.

Veszélyes ételek 

A kutyák egészségét számos dolog lenyelése veszélyeztetheti, van ami sérüléseket, van ami mérgezést okozhat.

A csirkeláb-csirkeszárny csöves csontja szilánkosan törik, megsebezheti a kutya száját és a bélbe kerülve is sérüléseket okozhat. A lenyelt kukoricacső-darabok is belső sérüléseket okozhatnak.

Az ismertebb veszélyes ételek, a csokoládé, a koffeintartalmú italok, az alkohol, a hagyma, a gomba és az élesztő veszélyein túl mind újabb az embereknél szokásos ételről-italról derül ki, hogy a kutyát már viszonylag kis mennyiségben is megbetegíti. Ilyen például a szőlő és a mazsola által okozott mérgezés is, aminél egyelőre nem ismeretes, hogy melyik összetevő vezet a mérgezéshez.

A krumpli ballasztanyagként szolgál, nem tudják megemészteni a benne található keményítőt, ezért kerülni kell a kutyák burgonyával, valamint káposztával és hüvelyesekkel történő etetését.

A többi háziállathoz hasonlóan a kutyát is több fertőző, és genetikai betegség fenyegeti, ezek nagy része szűréssel, oltással, megfelelő tartással megelőzhető

A kutya egészségének megromlását általában a viselkedésén lehet leghamarabb észrevenni. Levertnek és zárkózottnak látszik, kevesebbet mozog, mint máskor. Megváltozhat az étvágya is, olykor javul, máskor romlik.

Fertőző betegségek 

A kutya - különösen kölyökkorban - ki van téve a fertőző betegségeknek, ezért kell elkezdeni a kutya oltási programját már 8 hetes korban. A veszettség valamint egyéb kutyabetegségek elleni kombinált oltások rendszeres beadása erősen javasolt

• A veszettség halálos, emberre is átterjedő idegrendszeri betegség. A veszettség elleni oltás Magyarországon kötelező, emiatt a veszettség városi környezetben csak nagyon ritkán fordul elő.
• Babesiosis: Kullancsok által terjesztett fertőző betegség 3-7 napos lappangási idővel, utána gyors kondíció, és súlyvesztéssel. A kezelést a betegség felismerése után azonnal meg kell kezdeni.
  Megelőzése kullancs ellenes készítményekkel történik. Újabban elérhető célzott védőoltás is
• Lyme-kór: Szintén kullancsok terjesztik. Mivel tünetei nem specifikusak, vérvizsgálattal diagnosztizálható, nehezen, sokszor szövődményekkel gyógyítható.
  megelőzése kullancs ellenes készítményekkel történik.
• A parvo a macskák hasonló megbetegedést okozó vírusának mutálódásával került be a kutyák közé és a védőoltás elterjedésééig rengeteg áldozatot szedett.
• A szopornyica régen ismert kutyabetegség, elsősorban a néhány hónapos kutyákra veszélyes
  Megelőzése védőoltással lehetséges.
• Coronavírusos bélgyulladás Elsősorban a fiatal kutyák betegsége , de ritkán a felnőtt kutyákat is megfertőzheti. A tünetek étvágytalanság, hasmenés, hányás. A hasmenés miatti kiszáradás veszélyezteti a kutya életét.
  Megelőzése védőoltással lehetséges.
• Kenelköhögés a csoportosan tartott kutyák fertőző betegsége, általában jól gyógyítható, azonban társaságba járó kutyáknál (például: kutyaiskola, csoportos sétáltatás) célszerű oltással, vagy orrspray-vel az állatot immunizálni.

A nőstény kutyát szukának, a hímet kannak nevezzük.

A kanok bármikor készen állanak a párzásra, míg a nőstények csak a párzási időszakban. Ha a szuka kész a párzásra, akkor "tüzel"

A szuka tüzelése

A szukát az első tüzelés időpontjától tekintik ivarérettnek. Az első tüzelés időpontja összefügg a teljes testméret elérésének időpontjával. A kistestű kutyáknál ez az időpont 6-8 hónapos kor környékén, míg nagy testű kutyáknál egy éves kor utánra tolódik.

A tüzelés általában március vagy november környékén következik be, és hozzávetőleg 21 napig tart. A fedezésre a tüzelés 12. és 14. nap közötti időszaka a legalkalmasabb.

Ebben az időszakban a szukát nem célszerű közösségbe (kutyafuttatóba, kutyaiskolába) vinni, mert a kan kutyákat mágnesként vonzza magához, ami felforduláshoz, az állatok küzdelméből kifolyólag az emberre is veszélyes helyzetekhez, kutyák elvesztéséhez, illetve nem kívánt szaporulathoz vezethet.

A tüzelés jelei 

A szuka pérája (nemi szerve) megduzzad, az állat nyugtalanul viselkedik, felkelti a kanok érdeklődését, vércseppeket hagy maga után.

A szuka vemhessége

A fedezést követően - amennyiben a megtermékenyítés sikeres volt - a szuka 58-62 nap elteltével világra hozza kicsinyeit. Az alom mérete (az utódok száma) függ a kutya fajtájától, illetve egyéb tényezőktől.

A kölykök várható számát legegyszerűbben ultrahang vizsgálattal lehet megállapítani a vemhesség 24. napját követően.

A vemhesség második felében a szuka fokozott odafigyelést, illetve mivel a megnagyobbodott méh kisebb helyet hagy az emésztési rendszernek, illetve a magzatok is egyre jelentősebb mértékben vonnak el tápanyagokat a szukától, gyakrabban kell etetni.

Ha a vemhesség rendben lezajlik a 60. nap környékén megindul az ellés. A szuka hozzávetőleg óránként hozza világra kölykeit, majd megszoptatja őket.

A nem kívánt szaporulat megelőzése 

A nem kívánt vemhesség a legegyszerűbben ivartalanítással előzhető meg, ami egyben bizonyos betegségekkel szembeni védelmet jelent. A fiatal korban (ivarérés előtt) végzett ivartalanításnak a hobby célból tartott kutyákra ismert negatív mellékhatása nincsen, azonban a gazdát megkíméli a kölykök felnevelése, és gazdák keresésének feladatáról, a kanokban csökkenti a domináns viselkedést, illetve a versengést. A felnőtt korban ivartalanított állatok esetében a műtét után célszerű a táplá

lék mennyiségét csökkenteni.

A kutya csontváza 

A kutya vázát kétfajta csont alkotja: csöves csontok (ilyen például a lábszárcsont) és a lapos csontok (például a koponya és a lapockacsont). A csontváz emelőszerűen működő csontok összessége, amelyeket a hozzájuk tapadó izmok mozgatnak. A csontok ízületeken keresztül érintkeznek egymással. Bonyolult felépítésük szilárdságot ad nekik, de ez nem nehezíti a mozgást; a kötőszöveti szalagok lehetővé teszik a csontok korlátozott mértékű és meghatározott irányú elmozdulását. A csontnak az ízülethez tartozó részét porc fedi, amely könnyebbé teszi az ízület mozgását és segít elnyelni a rázkódási energiát. A csöves csontok az embrionális fejlődés során porcos szerkezetűek, a vemhesség kései szakaszában alakulnak valódi csontokká. A fiatal, még növésben lévő kutyáknál a csonthártyák belső rétege aktívan osztódik, így a csontok kívülről folyamatosan vastagodnak. A csöves csontok hosszanti növekedése az ízületekhez közel eső üvegporc-lemezben történik. Később a porc elcsontosodik, így hosszabbodik a csont. A csöves csontok hossznövekedése a kutyák tíz hónapos korára teljesen befejeződik.

Érzékszervei

A kutyák szaglása és hallása az emberénél sokkal fejlettebb, így kutyák képesek kiszagolni akár kábítószert, robbanóanyagot vagy az elejtett vadakat.

Szem 

A kutya szeme alapjában véve nagyon hasonlít az emberéhez. Természetesen van közöttük több különbség, ezért az ember és kutya látása és látótávolsága sem egyforma. A szem két fő részét a szemlencse választja el egymástól. Mikor a kutya növekszik a szemlencséje is nő, ehhez a növekedéshez szükséges anyagokat a szemlencsetok élő sejtrétege biztosítja. A kutya szemének három rétege kívülről befelé az ínhártya (sclera), a középső réteg (uvea), és az ideg- vagy recehártya (retina). Az ínhártya elöl a szaruhártyába megy át. Sötétben a kutya jobban lát az embernél, egyrészt mert retinájának ingerfelfogó sejtjei között túlsúlyban vannak a fényérzékeny pálcikatestek, másrészt a pálcikák rétege alatt található tapetum lucidum miatt, mert az visszaveri a pálcikákra az összegyűjtött fénysugarakat. A vadon élő kutyák nagy hasznát veszik, mivel sötétben vadásznak. A mozgásra már igen messziről felfigyelnek. Az álló, mozdulatlan tárgyakat viszont nem érzékelik jól. A kutyák látótere kétféle lehet. A rövid fejű fajtáknál a szem előrenéz (például: bulldog), és nagyobb az átfedés a két szem látótere között. A hosszú fejű fajtáknál (pédául: drótszőrű foxterrier,agár) a szem kissé oldalra néz, látóterük között csak kicsi az átfedés.

Fül 

A fül a kutyák egyik legkifinomultabb érzékszerve. A kutyák füle külső megjelenésükben igen változatosak, de ennek ellenére minden kutyafaj kitűnően hall. Képesek az emberi fül számára hallhatatlan, nagy rezgésszámú hangok (ultrahangok) érzékelésére is. A kutyák sokszor akár négyszer olyan messziről meghallják a hangot, mint az átlagos hallású ember. Két fajta fület különböztetünk meg. Vannak lecsüngő fülű fajták (például: Basset hound), és vannak hegyes, hetykén felálló fülű fajták (például: Mudi).

Orr 

A kutyák egyik legfigyelemreméltóbb sajátsága a szaglásuk. Minden kutya ösztönösen szagmintát vesz, amiről csak lehet, legyen az ember, egy másik kutya vagy akár egy hely. A kutyák orra töméntelen információt képes felfogni, és körülbelül milliószor érzékenyebb az emberénél. Agyukban rengeteg idegsejt végzi a szaglószervi ingerek feldolgozását. A kutyák orrának érzékenysége a szaglóhám megnövekedett felületének, illetve a fejlett agyi feldolgozásnak köszönhető. Egy átlagos kutyánál ennek a felületnek a nagysága 130 cm², míg az embereknél csak 3 cm². Szaglóhámjuk sűrűn redőzött, fodrai között megrekednek a szaganyagok.

A kutyák képesek tanulni, alkalmazkodni a környezetéhez. A kutya falkában élő állat, és mint ilyen, könnyen megérti a környezetében az emberek (és állatok) közötti társadalmi kapcsolatot, hierarchiát. Az emberrel együtt töltött évezredek alatt a kutya és az ember megtanult együtt dolgozni. Az együttélés során megfigyeli a gazdáját, és szinte olvas a gondolataiban, apró viselkedési jelekből igen pontosan meg tudja becsülni a Gazda terveit , illetve, ha megoldhatatlannak tűnő feladattal szembesül, - ellentétben a farkassal - képes gazdája segítségét kérni. A kutya tanulási képességeinek a megítélése eléggé ellentmondásos, a XIX. század közepéig az a szemlélet élt, hogy a kutya „lelketlen oktalan állat” az azonban elmondható, hogy az adott feladatra tenyésztett munkakutyák a feladatot, amelyre tenyésztették őket könnyen megtanulják, de időnként barokkos túlzások is napvilágot látnak, mely szerint a kutyák megtaníthatóak emberi nyelven beszélni, vagy olvasni.. Arra, hogy a kutyák képesek olvasni, több demonstráció is található különböző megosztó oldalakon. Alaposabb vizsgálatok azonban kimutatják, hogy nem olvasásról, hanem képfelismerésről van szó.

A kutya a farkas háziasításával (domesztikációjával) jött létre, amint azt mitokondriális DNS-adatok is bizonyítják. A háziasítás kezdetének időpontját tudományos viták övezik, de általában 10 000–100 000 évvel ez előttre teszik. A legkorábban háziasított állat, egy 14 000 évvel ezelőtti lelet is létezik (Oberkassel, Németország), ami valószínűleg egy kutya állkapocscsontja. Azonban olyan vélemény is létezik, hogy a kutyák az emberrel együtt jelentek meg hozzávetőleg 125 millió évvel ezelőtt. Ennek a véleménynek azonban ellentmond, hogy olyan vadkutyát nem találtak, amely nem elvadult volna. A legtöbb lelet azonban Izraelből és Palesztina területéről származik, ami a kutya délnyugat-ázsiai eredetét látszik igazolni. A koponyaszerkezet alapján viszont a kelet-ázsiai kialakulás és a kínai farkastól való származás is lehetséges. A mitokondriális DNS-vizsgálatok alapján is a kelet-ázsiai teória a valószínűbb, ugyanis innen származtak a legváltozatosabb minták. Viszont mára már bizonyos, hogy a kutya kizárólagos őse a farkas. (Konrad Lorenz egy ideig bizonyos kutyaféléknek más őst tulajdonított, az aranysakált, de később visszavonta elméletét. A kutyafajták közötti genetikai variáció nem kisebb, mint a farkasok és a kutyák közötti (0,2%).

Domesztikáció szakaszai 

• kb. 15 000 éve: általánosan, farkasfajtától különböző módon az ember közelében élő állatokban csökken az ember iránti agresszió.
• kb. 14-15 000 éve: az ember letelepedett életmódot alakít ki, ezzel párhuzamosan elkezdődik a farkasfélék irtása, így nő a falkák szaporodási izolációja, kialakulnak helyi változatok.
• Kr. u. 1. sz. (Columella): olyan kutyák tenyésztését javasolja, melyek megjelenési formája eltér a farkasétól (pl. pásztorkutya legyen fehér, juhászkutya legyen fekete)
• XIX. sz. vége: tudatos, fajta szerint szelektált kutyatenyésztés kezdete (1873: az első ebtenyésztő egyesület, Nagy-Britanniában).
•  ? XXI. sz: családi kutya (morfológiailag különböző, de hasonló karakterű egyedek).

A kutya szavunk hangutánzó eredetű állathívogató szóból ered. Erre mutat sok alakváltozata: kucsa, kucsu, kucsó, kucó. A magyartól függetlenül kialakult, hasonló kutyahívogató szavak: szerb és horvát kuci, ukrán kucsu kucsu, oszmán-török kuçukuçu.

Az eb szó ugor kori örökségünk. A másik két ugor nyelvben (manysi és hanti) a kutya neve emp. Az eb szó ma már csak hivatalos és szaknyelvi szóként („ebadó”, „ebtenyésztő”), illetve egyes kifejezések, szólások és közmondások elemeként használatos. („Ebadta”, „ebihal”, „ebugatta”, „eben gubát cserél”, „ebek harmincadjára vet”, „ebül szerzett jószág ebül vész”, „eb ura fakó” stb.)

A kutya vagy eb (Canis lupus familiaris) ujjon járó ragadozó állat, a farkas (Canis lupus) háziasított alfaja. Az egyetlen olyan állatfaj, amely tudományos nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt.

Ezenkívül tágabb értelemben kutyának neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül a valódi kutyaformák (Canini) nemzetségéhez tartozó több más fajt is: ilyenek például a kisfülű kutya (Atelocynus microtis), az ázsiai vadkutya (Cuon alpinus), a nyestkutya (Nyctereutes procyonoides), az afrikai vadkutya vagy hiénakutya (Lycaon pictus) és az őserdei kutya (Speothos venaticus). A háziasított kutyát mindezektől a házikutya elnevezéssel különböztetik meg. Szócikkünkben „kutya” alatt a házikutya értendő.

A kutyák munkatársként/munkaeszközként , terápiás állatként , házi kedvencként, táplálékforrásként  (elsősorban Kelet-Ázsiában, vagy éhínség idején) egyaránt szolgálják az embereket.

Fajtáit feladatuk, hasznosításuk szerint csoportosítják. Három fő csoportjuk:

• Vadászkutyák – fő típusaik: agarak, kopók, retrieverek, spánielek, tacskók, terrierek, vérebek és vizslák
• Munka- és őrkutyák – fő típusaik: terelő- és kísérőkutyák, őrzőkutyák, mentőkutyák, harci kutyák, masztiffok (más néven szelindekek), buldogok, buldogterrierek, dogfélék stb., spiccek és szánhúzó kutyák
• Ölebek, úgymond kis termetű kutyák

Magyarországon az önkormányzatok a kutyák után adót szednek, illetve a kutyatartók adatait háromévente összeírják

Ez várhatóan rengeteg kóbor kutyát fog eredményezni, illetve sok kutyát fognak elpusztítani

A beszedett adó várhatóan kisebb lesz, mint a forgalomcsökkenés az állatorvosi

rendelőkben, illetve egyéb a kutyatartást segítő szolgáltatóknál, így várhatóan a költségvetés bevétele csökken